A Nap.

43 ¹Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. ²A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!” ³Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? ⁴A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. ⁵Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.

A Hold

⁶És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. ⁷A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. ⁸Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.

A csillagok

⁹Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. ¹⁰A Szent szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken.

A szivárvány

¹¹Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában. ¹²Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.

A természet csodái

¹³Amikor elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. ¹⁴Ilyen úton-módon kinyílnak csűrjei, és mint a madarak, kiszállnak felhői. ¹⁵A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit. ¹⁵Mikor megpillantják, reszketnek a hegyek. ¹⁷Dörgő hangjától jajveszékel a föld. ¹⁷Akarata szerint száguld a déli szél, ¹⁷s így az északi szél, meg a forgószél is. ¹⁸Mint a madarakat röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet. ¹⁹Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely mikor megfagy, hegyes, mint a tüske. ²⁰Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá. ²¹Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna. ²²Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után. ²³Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket. ²⁴Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes, ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk. ²⁵A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei. ²⁶De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik. ²⁷Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden. ²⁸Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden művei. ²⁹Félelmetes az Úr és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók. ³⁰Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb. Ha hozzákezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére. ³¹Ki az, aki látta és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik? ³²Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből. ³³De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet