23
1Uram, Atyám és életemnek Ura,
ne szolgáltass ki kényükre-kedvükre,
és ne engedd, hogy miattuk elbukjam.
2Ki forgatja a korbácsot az elmém felett,
a bölcsesség fenyítő botját a szívem felett,
hogy ne részesüljenek hibáim kíméletben,
és ne maradjanak bűneim büntetlen?
3Hogy ne gyarapodjék hebehurgyaságom,
és a bűneim ne szaporodjanak.
Hogy le ne roskadjak elleneim előtt,
és az ellenségem
ne diadalmaskodjon rajtam.
4Uram, Atyám, és életemnek Istene,
ne verj meg engem nagyravágyó szemmel,
5és a mohóságot tartsd távol tőlem.
6Érzéki, testi vágy ne fogjon el,
ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen
a buja szenvedély.
Az eskü7Fiaim, halljatok a száj fegyelméről,
aki ezt megtartja, nem esik csapdába.
8Ajkával a bűnös bajba keveredik,
elbukik a gőgös és a gyalázkodó.
9Ne szoktasd a szád az esküdözéshez,
ne szokj rá, hogy a Szent nevét emlegesd.
10Mert amint a vallatóra fogott szolgát
szíjból font korbáccsal kékre-zöldre verik,
úgy az sem ment a bűntől, aki örökké
esküszik és visszaél a Szentnek nevével.
11Aki sokszor esküszik, bűnt halmoz fejére,
s a büntető bot nem hagyja el házát.
Ha hibázik, rajta a bűn büntetése,
ha rá sem hederít, kétszeres a bűne.
Ha hamisan esküszik, nem lehet igaz,
és sok próbatételben lesz része házának.
Szégyenteljes beszéd12Van olyan beszéd,
amely halált érdemelne –
ne forduljon elő Jákobnak házában!
Mert a jámboroktól távol áll az ilyen,
ők nem hemperegnek a bűn fertőjében.
13Ne szoktasd a szádat zabolátlan szóra,
mert könnyen átsiklasz a bűnös beszédre.
14Az apádra gondolj és szülőanyádra,
amikor a nagyok társaságában ülsz.
Előttük magadról ne feledkezzél meg,
nehogy szokásaid zavarba hozzanak,
s azt ne kelljen kívánnod:
bár ne születtél volna,
vagy átkoznod kelljen születésed napját.
15Azon, aki megszokta a hitvány beszédet,
élete végéig nem fog a nevelés.
16Két embercsoport bűnt bűnre halmoz,
s a harmadik hívja ki a haragot.
17A szenvedélyes vágy ég,
mint a lángoló tűz,
s nem alszik ki, amíg el nem emésztődik.
Az ember, aki saját testével vétkezik,
nem szűnik meg, míg a tűz le nem ég.
Az erkölcstelennek minden falat édes,
nem hagy fel a bűnnel,
amíg csak meg nem hal.
18A férfi, aki vétkezik ágyában,
azt gondolja magában:
„Ugyan ki lát engem?
Betakar a sötét, elrejtenek a falak,
senki sem lát engem,
miért félnék hát vétkezni?
A Magasságbeli nem ügyel vétkemre.”
19Csak az emberek szemétől fél,
s nem gondol arra, hogy az Úr szeme
tízezerszeresen fényesebb a napnál:
az embereknek minden útját látja,
s a legrejtettebb zugba is behatol.
20Minden dolgot ismer létrejötte előtt,
hát hogyne ismerné bevégzése után?
21A város utcáin számadásra vonják,
amikor nem is sejti, megállítják útján.
A házasságtörő asszony22Így jár az asszony is,
aki férjét elhagyja,
és idegen embertől állít örököst.
23Először, mert Isten törvényét megszegte,
másodszor, mert vétett saját férje ellen.
Végül: bujálkodott házasságot törve,
s idegen férfitől szerzett gyermekeket.
24A gyülekezet elé vezetik az ilyet,
és a gyermekei szenvednek meg érte.
25Nem fognak gyökeret verni gyermekei,
és az ágaikon nem terem majd gyümölcs.
26Utána átokként marad az emléke,
eltörölhetetlen lesz a gyalázata.
27A hátrahagyottak be fogják majd látni,
nincs jobb a világon, mint az Úr félelme,
s nincs édesebb,
mint törvényeinek megtartása.
28