A bölcsesség beszéde.

24 ¹A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. ²Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja: ³„Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. ⁴Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. ⁵Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. ⁶A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam. ⁷Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. ⁸Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.” ⁹Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. ¹⁰Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. ¹¹Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. ¹²Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén. ¹³Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben. ¹⁴Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel. ¹⁵Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban. ¹⁶Mint a terebint, kiterjesztem ágaimat, ágaim szépek és ékesek. ¹⁷Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek. ¹⁹Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel. ²⁰Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél. ²¹Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik. ²²Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, azok nem vétkeznek.”

A bölcsesség és a törvény

²³Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt. ²⁵Bőven, mint a Pison, árasztja a bölcsességet, mint a Tigris folyó az első termés napjain. ²⁶Úgy gyarapszik tőle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején. ²⁷Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain. ²⁸Nem ért célt az első, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére. ²⁹Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál. ³⁰Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet. ³¹Így szóltam: „Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat.” De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett. ³²Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara. ³³Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek. ³⁴Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet