23

¹Uram! Atyám, és életem Ura!
Ne hagyj engem kényükre- kedvükre,
és ne engedd, hogy elessem miattuk.

²Bárcsak ostort tartanának készen elmémnek,
bölcs fenyítéket szívemnek,
hogy ne kíméljenek engem tévedéseik miatt,
s el ne nézzék botlásaikat,

³hogy meg ne sokasodjanak tévedéseim,
el ne szaporodjanak vétkeim,
és meg ne gyarapodjanak bűneim;
hogy le ne roskadjak ellenfeleim láttán,
és örömét ne lelje rajtam ellenségem!

⁴Uram! Atyám, és életem Istene!
Ne hagyj engem ajkam önkényére!

⁵Ne adj nekem fennhéjázó szemet,
tarts távol tőlem minden mohóságot!

⁶Távoztasd tőlem a test kívánságát,
ne vegyen erőt rajtam a fajtalan vágy,
és ne engedj át a szemérmetlen és dőre léleknek!

⁷Hallgassátok, fiaim, a tanítást a szájról!
Aki ehhez tartja magát, nem megy tönkre ajka miatt,
és nem bukik el a legrútabb tettek által.

⁸Hiúsága folytán esik csapdába a bűnös,
és miatta botlik a kevély és gyalázkodó.

⁹Ne szokja meg szád az esküvést,
mert sok botlás következik ezáltal.

¹⁰Ne vedd szádba Isten nevét szüntelen,
és a Szentnek nevét ne keverd beszédedbe,
mert nem maradsz ezek miatt büntetlenül.

¹¹Mint a szolga, akit folyton kérdőre vonnak,
s a kék foltok nem hiányoznak róla,
úgy mindaz, aki esküdözik és a Nevet száján hordozza,
soha nem tisztul meg a bűntől.

¹²A férfi, aki sokat esküdözik, eltelik törvényszegéssel,
s a csapás el nem távozik házától.

¹³Ha esküszegő, a bűne rajta van,
ha föl sem veszi, kétszeresen vétkezik.

¹⁴Ha pedig hamisan esküdött, nincsen mentsége,
és háza betelik büntetéssel.

¹⁵Van még egyéb beszéd is, amely halált érdemel:
elő ne forduljon az Jákob örökségében!

¹⁶Hisz távol állnak mindezek a jámboroktól,
mert ők nem hemperegnek bűnökben!

¹⁷Ne szokja meg szád a zabolátlan beszédet,
mert bűnös szó van benne!

¹⁸Amikor előkelők körében állsz,
gondolj apádra és anyádra,

¹⁹hogy el ne feledkezzék rólad Isten a színük előtt,
és szokásodtól elbódítva gyalázatot ne szenvedj,
ne kelljen kívánnod, hogy meg se születtél volna,
s meg ne átkozd születésed napját.

²⁰A gyalázatos beszédhez szokott emberen
nem fog a nevelés teljes életében.

²¹Kétfajta ember bővelkedik bűnben,
a harmadik pedig haragot és romlást hív ki magára,

²²mert a heves vágy, mint az égő tűz,
el nem alszik, amíg csak el nem emészt valamit:

²³az ember, aki önnön testével vétkezik,
fel nem hagy vele, amíg a tűz ki nem ég,

²⁴minden falat édes a parázna embernek,
el nem fárad és mindvégig bűnözik.

²⁵Mindaz, aki otthagyja saját ágyát,
kockára veti életét és mondja: »Ki lát engem?

²⁶Sötétség vesz körül és falak takarnak;
senki sem néz engem! Kitől féljek?
Nem gondol a Magasságbeli bűneimmel!«

²⁷És nem tudja, hogy az ő szeme mindent meglát,
az ilyen emberi félelem ugyanis elűzi magától Isten félelmét,
mert csakis az emberek szemétől tart.

²⁸Nem gondol azzal, hogy az Úr szeme a napnál is sokkal fényesebb,
kémleli az ember minden útját és a tenger mélységét,
és látja az emberek szívének legtitkosabb rejtekét.

²⁹Mert az Úr Isten ismert mindent, még mielőtt megteremtette,
de bevégzésük után is meglát mindeneket.

³⁰A város utcáin bűnhődik majd az ilyen,
megkergetik, mint a csikót,
és elkapják, ahol nem is gondolja,

³¹megszégyenül majd mindenki előtt,
mert nem gondolt az Úr félelmével.

³²Így jár minden asszony is, aki elhagyja férjét,
és házasságtörésből állít örököst,

³³először azért, mert engedetlen volt a Fölséges törvénye iránt,
másodszor, mert férje ellen vétett,
harmadszor, mert házasságot törve bujálkodott,
és más férfitől szerzett magának gyermekeket.

³⁴A közösség elé vezetik az ilyet,
és gyermekei megszenvednek érte.

³⁵Nem hajtanak gyökeret gyermekei,
és ágai nem teremnek gyümölcsöt,

³⁶átokként hagyja emlékét,
és nem lehet eltörölni gyalázatát.

³⁷A hátrahagyottak pedig belátják,
hogy nincs jobb az Isten félelménél,
és semmi sem édesebb, mint figyelni az Úr parancsaira.

³⁸Nagy dicsőség követni az Urat,
mert ezzel lehet tőle hosszú életet nyerni.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet