Keresés a Bibliában

Jézus Pilátus előtt.

27 1Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. 2Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.

Júdás kétségbeesése.

3Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. 4„Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. – A te dolgod!” 5Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. 6A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” 7Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. 8Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek. 9Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire, 10s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.

Pilátus ítélete.

11Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus. 12A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. 13Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” 14De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött. 15Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. 16Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 17Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” 18Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére. 19Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.” 20A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. 21A helytartó tehát föltette a kérdést: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást!” – kiáltották. 22Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: „Keresztre vele!” 23„De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. Annál inkább ordították: „Keresztre vele!” 24Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” 25Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!” 26Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása.

27A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. 28Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. 29Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” 30Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. 31Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Jézus keresztre feszítése.

32Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. 34Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. 35Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, 36majd leheveredtek, és őrizték. 37Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.” 38Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva 40mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” 41Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: 42„Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. 43Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” 44Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.

Jézus halála.

45A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. 46Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 47Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” 48Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. 49A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” 50Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Csodák Jézus halálakor.

51Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, 52sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. 54A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták. 55Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. 56Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.

Jézus temetése.

57Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. 58Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. 59József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. 61Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. 62Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és 63figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. 64Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” 65„Legyen őrségetek – válaszolta Pilátus –, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!” 66Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet