A második kenyérszaporítás.

8 ¹Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. ²„Sajnálom a tömeget – mondta –, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. ³Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek.” ⁴Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” ⁵Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét” – válaszolták. ⁶Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt. ⁷Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki. ⁸Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett. ⁹Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket, ¹⁰maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.

KNB SZIT STL BD RUF KG