8 ¹Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: ²»Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. ³Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.« ⁴Tanítványai azt felelték neki: »Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?« ⁵Ő pedig megkérdezte őket: »Hány kenyeretek van?« Azok azt felelték: »Hét.« ⁶Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették. ⁷Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. ⁸Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze. ⁹Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.
¹⁰Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.

KNB SZIT STL BD RUF KG