A második kenyérszaporítás.

8 ¹Abban az időben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: ²„Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük. ³Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton, mert néhányan messziről jöttek.” ⁴Tanítványai erre megjegyezték: „Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?” ⁵Ő megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét”, felelték. ⁶Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek. ⁷Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta. ⁸Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. ⁹Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte őket ¹⁰és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment.

KNB SZIT STL BD RUF KG