8 ¹Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik:
– ²Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük. ³Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.
⁴Tanítványai így feleltek:
– Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában?
⁵Megkérdezte tőlük:
– Hány kenyeretek van?
– Hét – válaszolták.
⁶Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét.
Ők pedig kiosztották a sokaságnak. ⁷Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is osszák szét. ⁸Ettek, jóllaktak, és hét kosár maradékot szedtek össze, ⁹pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket. ¹⁰Azonnal bárkába szállt a tanítványaival együtt, és elment Dalmanuta vidékére.

KNB SZIT STL BD RUF KG