A béna meggyógyítása.

2 ¹Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van, ²annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét. ³Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. ⁴Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. ⁵Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” ⁶Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: ⁷„Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” ⁸Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? – kérdezte. – ⁹Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? ¹⁰Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: ¹¹„Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” ¹²Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet még nem láttunk soha.”

Lévi meghívása.

¹³Megint kiment a tó partjára. Az egész sokaság hozzá ment, ő pedig tanította őket. ¹⁴Ahogy a vámnál elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte. ¹⁵Lévi házában asztalhoz telepedett. Sok vámos és bűnös is ott ült együtt Jézussal és tanítványaival az asztalnál. Sokan voltak. Követték őt ¹⁶a farizeusok közül való írástudók is, és amikor látták, hogy bűnösökkel és vámosokkal eszik, megszólították tanítványait: „Miért eszik és iszik együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?” ¹⁷Jézus meghallotta és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

A böjt.

¹⁸János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért akadtak, akik odamentek hozzá és megkérdezték: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” ¹⁹Jézus így válaszolt: „Böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. ²⁰De eljön az idő, amikor kiragadják körükből a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. ²¹Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit és a szakadás még nagyobb lesz. ²²És senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”

A szombati kalászszedés.

²³Egy szombaton vetésen vitt keresztül az útja. Tanítványai útközben tépdesték a kalászt. ²⁴Erre a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amilyet nem szabad!” ²⁵De ő megfelelt nekik: „Sose olvastátok, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt éhezett? ²⁶Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, s adott a társainak is.” ²⁷Aztán ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. ²⁸Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.”

A bénakezű meggyógyítása.

3 ¹Ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. ²Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. ³Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” ⁴Aztán megkérdezte őket: „Szabad szombaton jót vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Hallgattak. ⁵Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. ⁶A farizeusok erre kimentek, s a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.

Jézus betegeket gyógyít.

⁷Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából, Júdeából, ⁸Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről szintén nagy tömeg gyűlt köréje, mert oda is eljutott a híre, hogy milyen nagy dolgokat visz végbe. ⁹Szólt tanítványainak, tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja. ¹⁰Sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek volt valami bajuk, mind ott tolongtak körülötte, hogy legalább megérinthessék. ¹¹A tisztátalan lelkek pedig, mihelyt meglátták, elé vetették magukat, és elkezdték kiáltozni: „Te az Isten Fia vagy!” ¹²De ő keményen rájuk parancsolt, hogy ne vigyék szét a hírét.

A tizenkét apostol kiválasztása.

¹³Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. ¹⁴Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. ¹⁵Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket. ¹⁶Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, ¹⁷Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, ¹⁸Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont ¹⁹és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.

A farizeusok vádjai.

²⁰Amikor hazament, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük. ²¹Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott. ²²A Jeruzsálemből jött írástudók így nyilatkoztak róla: „Beelzebul szállta meg.” És: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” ²³Ám ő összehívta őket, és mondott egy hasonlatot nekik: „Hogy űzhetné ki sátán a sátánt? ²⁴Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn. ²⁵Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább. ²⁶Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul. ²⁷Senki sem törhet be az erős ember házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát. ²⁸Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. ²⁹De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.” ³⁰Mert ezt mondták róla: „Tisztátalan lélek van benne.”

Jézus rokonai.

³¹Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták. ³²Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” ³³Így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” ³⁴Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! ³⁵Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.”

KNB SZIT STL BD RUF KG