2 ¹Néhány nap múlva ismét bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. ²És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem. Ő pedig hirdette nekik az igét.
³Négyen jöttek, és hoztak egy bénát. ⁴Mivel a sokaság miatt nem tudták odavinni hozzá, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol volt, és nyílást vágva leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. ⁵A hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
– Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.
⁶Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: ⁷„Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” ⁸Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik:
– Miért tanakodtok így szívetekben? ⁹Mi könnyebb, azt mondani a bénának: „Bocsánatot nyertek a bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és járj”? ^{10 11}Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön, mondom neked – szólt a bénának –, kelj fel, fogd a hordágyad, és menj haza!
¹²Az felkelt, azonnal felvette a hordágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy mindannyian ámulatba estek, és dicsőítették Istent: „Ilyet még sohasem láttunk!”
¹³Azután ismét kiment a tenger mellé. Az egész sokaság egyre jött hozzá, ő pedig tanította őket. ¹⁴Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült. Így szólt hozzá:
„Kövess engem!” Az felkelt és követte.
¹⁵Egyszer, amikor a házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és a tanítványai mellé. Sokan voltak ugyanis, akik követték. ¹⁶Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak tanítványaihoz:
– Miért eszik vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
¹⁷Meghallván így szólt hozzájuk Jézus:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.
¹⁸János tanítványai és a farizeusok éppen böjtöltek. Odamentek, és így szóltak hozzá:
– Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?
¹⁹Jézus ezt mondta nekik:
– Vajon böjtölhet a násznép, amíg velük a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. ²⁰De eljönnek azok a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor, azon a napon böjtölni fognak. ²¹Senki sem varr foltot új anyagból régi ruhára, mert a toldás kitép belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támad. ²²És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, s odalesz a bor is, a tömlő is. Újbor új tömlőbe!
²³És történt, hogy egy szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. ²⁴A farizeusok így szóltak hozzá:
– Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?
²⁵Erre így szólt hozzájuk:
– Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett és éhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? ²⁶Hogy bement az Isten házába Abjatár főpap idején, és megette az áldozati kenyereket – amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak –, és azoknak is adott, akik vele voltak?
²⁷Majd ezt mondta:
– A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. ²⁸Az Emberfia tehát ura a szombatnak is.
3 ¹Ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember. ²Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. ³Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek:
– Állj ide középre!
⁴Hozzájuk pedig így szólt:
– Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?
De azok hallgattak. ⁵Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és bánkódva szívük keménysége miatt így szólt az emberhez:
– Nyújtsd ki a kezedet!
Erre kinyújtotta és gyógyult volt a keze.
⁶A farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.
⁷Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság [követte] Galileából és Júdeából ⁸és Jeruzsálemből. Sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tirusz és Szidón környékéről is nagy sokaság jött hozzá, amikor hallottak arról, mi mindent vitt véghez. ⁹Jézus pedig azt mondta tanítványainak, hogy legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. ¹⁰Sokakat meggyógyított ugyanis, úgyhogy akit valami baj gyötört, megrohanta, hogy megérinthesse. ¹¹A tisztátalan lelkek pedig, amikor csak meglátták, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” ¹²Ő viszont erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.
¹³Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart. Azok pedig odamentek hozzá. ¹⁴Tizenkettőt [akiket apostoloknak nevezett] választott ki arra, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket, hogy hirdessék az igét, ¹⁵és hogy hatalmuk legyen kiűzni az ördögöket: ¹⁶[Kiválasztotta a Tizenkettőt:] Simont, akinek a Péter nevet adta, ¹⁷Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanergesz nevet adta, ami azt jelenti, „mennydörgés fiai”; ¹⁸továbbá, Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Tádét és Simont, a Zelótát, és ¹⁹a Karióti Júdást, aki aztán elárulta.
²⁰Azután hazament, és ismét sokaság gyűlt össze, úgyhogy még enni sem tudtak. ²¹Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mivel azt mondták: „Megháborodott.”
²²Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Beelzebub van benne”, és „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket”.
²³Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk:
– Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? ²⁴Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; ²⁵és ha egy ház hasonlik meg önmagával, az a ház sem maradhat meg. ²⁶Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. ²⁷De senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát. ²⁸Bizony, mondom nektek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást mondanak is, ²⁹de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.
³⁰Azt terjesztették ugyanis: „Tisztátalan lélek van benne.”
³¹Megérkeztek anyja és testvérei, és kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták. ³²Körülötte pedig sokaság ült. És szóltak neki:
– Íme, anyád, a fivéreid [és nővéreid] odakint vannak, és téged keresnek!
³³De ő így válaszol nekik:
– Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
³⁴Végignézve a körülötte ülőkön így szólt:
– Íme, az én anyám és az én testvéreim. ³⁵[Mert] aki megteszi Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.

KNB SZIT STL BD RUF KG