2 ¹Néhány nap múlva újra bement Kafarnaumba, ²és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. ³Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. ⁴Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. ⁵A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: »Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.«
⁶Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: ⁷»Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?« ⁸Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: »Miért gondoljátok ezeket szívetekben? ⁹Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj föl, vedd ágyadat és járj’? ¹⁰Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – ekkor a bénához fordult: – ¹¹Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!« ¹²Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: »Ilyet még nem láttunk soha.«
¹³Ezután megint kiment a tenger mellé. Az egész tömeg hozzá sereglett, és tanította őket. ¹⁴Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és megszólította: »Kövess engem!« Az fölkelt, és követte őt. ¹⁵Mikor később asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték őt. ¹⁶Az írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy a bűnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: »Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?« ¹⁷Jézus meghallotta és azt mondta nekik: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.«
¹⁸János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték Jézustól: »Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« ¹⁹Jézus így felelt: »Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. ²⁰Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon. ²¹Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. ²²Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.«
²³Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. ²⁴A farizeusok azt mondták neki: »Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad.« ²⁵Ő így felelt nekik: »Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak? ^{(1 Sám 21,2-7) 26}Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott a vele lévőknek is?« ²⁷Aztán hozzátette: »A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. ²⁸Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.«
3 ¹Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. ²Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. ³Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: »Állj középre.« ⁴Aztán megkérdezte tőlük: »Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?« Azok csak hallgattak. ⁵Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. ⁶A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.
⁷Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából, ⁸Jeruzsálemből, Idúmeából. Sőt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. ⁹Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt. ¹⁰Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. ¹¹A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: ¹²»Te vagy az Isten Fia.« Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.
¹³Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. ¹⁴Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni. ¹⁵Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. ¹⁶Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; ¹⁷ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; ¹⁸és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, ¹⁹és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.
²⁰Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek. ²¹Mikor hozzátartozói ezt meghallották, elmentek, hogy erővel hazavigyék őt, mert azt mondták: »Megháborodott.«
²²Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. ²³Ekkor összehívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: »Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt? ²⁴Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn. ²⁵És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn. ²⁶Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van. ²⁷Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát. ²⁸Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; ²⁹de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.« ³⁰Mert azt mondták: »Tisztátalan lélek van benne.«
³¹Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt. ³²A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: »Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!« ³³Ő így felelt nekik: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« ³⁴Aztán végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. ³⁵Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.«

KNB SZIT STL BD RUF KG