A kafarnaumi százados.

7 ¹Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba. ²Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt. ³A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. ⁴Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: „Megérdemli, hogy teljesítsd kérését. ⁵Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk.” ⁶Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! ⁷Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. ⁸Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! – akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! – akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! – akkor megteszi.” ⁹Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” ¹⁰Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.

KNB SZIT STL BD RUF KG