A kafarnaumi százados.

7 ¹Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba. ²Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt. ³A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. ⁴Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: „Megérdemli, hogy teljesítsd kérését. ⁵Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk.” ⁶Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! ⁷Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. ⁸Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! – akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! – akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! – akkor megteszi.” ⁹Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” ¹⁰Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.

A naimi ifjú feltámasztása.

¹¹Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is, igen sokan. ¹²Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. ¹³Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: „Ne sírj!” ¹⁴Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” ¹⁵A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának. ¹⁶Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: „Nagy prófétánk támadt”; és: „Meglátogatta népét az Isten.” ¹⁷S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé.

Keresztelő János küldöttsége.

¹⁸Ezekről az eseményekről a tanítványai mind beszámoltak Jánosnak. János magához hívatta két tanítványát ¹⁹és elküldte őket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” ²⁰Amikor a két férfi Jézushoz ért, előadta: „Keresztelő János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” ²¹Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betegségekből, és megszabadított gonosz lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat. ²²Ezért így felelt nekik: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot. ²³Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!” ²⁴Amikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a népnek: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? ²⁵Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Akik drága ruhában járnak és a kényelemnek élnek, a királyi palotákban találhatók. ²⁶Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen, mondom nektek, többet mint prófétát. ²⁷Őróla van megírva: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat.” ²⁸Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála.” ²⁹Akik hallgatták, az egész nép, sőt még a vámosok is igazat adtak az Istennek, és fölvették János keresztségét. ³⁰A farizeusok és a törvénytudók ellenben semmibe vették az Isten szándékát, s nem keresztelkedtek meg. ³¹„Kihez hasonlítsam ennek a nemzedéknek a tagjait? Kihez hasonlók? ³²A gyerekekhez hasonlítanak, akik ott tanyáznak a piacon és egymásnak kiabálják: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem zokogtatok. ³³Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt beszélitek róla, hogy ördöge van. ³⁴Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. ³⁵A bölcsességet azonban minden gyermeke igazolja.”

Jézus lábának megkenése.

³⁶Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. ³⁷Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. ³⁸Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. ³⁹Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő.” ⁴⁰Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az kérte: „Mester! Hát mondd el!” ⁴¹„Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. ⁴²Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?” ⁴³„Úgy gondolom, az, akinek többet elengedett” – felelte Simon. „Helyesen feleltél” – mondta neki. ⁴⁴Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. ⁴⁵Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. ⁴⁶Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. ⁴⁷Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.” ⁴⁸Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek.” ⁴⁹A vendégek összesúgtak: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” ⁵⁰De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett. Menj békével!”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet