7 ¹Miután elmondott mindent, amit a népnek tanítani akart, bement Kafarnaumba. ²Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. ³Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte, jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
⁴Amikor odaértek Jézushoz, nyomatékkal kérték:
– Méltó rá, hogy megtedd a kedvéért, ⁵mert szereti népünket, s ő építtette a zsinagógát nekünk.
⁶Jézus erre elindult velük. Amikor már nem járt messze a háztól, a százados elébe küldte barátait, és ezt üzente neki: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó arra, hogy az otthonomba jöjj. ⁷Ezért nem tartottam magamat méltónak arra, hogy elmenjek hozzád. Csak egy szót szólj, és szolgám biztos meggyógyul! ⁸Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, s nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok egyiknek: »Menj el!«, elmegy; és a másiknak:
»Gyere ide!«, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, megteszi.”
⁹Amikor ezt meghallotta, Jézusban csodálat ébredt iránta. Megfordult, és így szólt a nyomában járó sokasághoz:
– Mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet!
¹⁰Mikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

KNB SZIT STL BD RUF KG