7 ¹Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba. ²Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt. ³Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. ⁴Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyörögtek: »Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, ⁵mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.« ⁶Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: »Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. ⁷Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. ⁸Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj’, elmegy; vagy a másiknak: ‘Gyere’, odajön; és a szolgámnak: ‘Tedd ezt’, megteszi.« ⁹Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő sokasághoz: »Mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!« ¹⁰A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.

KNB SZIT STL BD RUF KG