Jézus feltámadása.

24 ¹A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. ²Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. ³Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. ⁴Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. ⁵Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? ⁶Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: ⁷Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.” ⁸Erre eszükbe jutottak e szavai. ⁹A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. ¹⁰Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, ¹¹de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. ¹²Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.

Az emmauszi tanítványok.

¹³Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. ¹⁴Az eseményekről beszélgettek. ¹⁵Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. ¹⁶De szemük képtelen volt felismerni. ¹⁷Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak. ¹⁸Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.” ¹⁹„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. ²⁰Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. ²¹Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. ²²Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, ²³s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. ²⁴Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” ²⁵Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. ²⁶Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” ²⁷Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. ²⁸Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. ²⁹De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. ³⁰Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. ³¹Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. ³²„Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” ³³Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. ³⁴Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. ³⁵Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Jézus megjelenik az apostoloknak.

³⁶Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” ³⁷Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. ³⁸De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? ³⁹Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.” ⁴⁰Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. ⁴¹De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” ⁴²Adtak neki egy darab sült halat. ⁴³Fogta és a szemük láttára evett belőle.

Jézus utolsó szavai.

⁴⁴Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” ⁴⁵Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: ⁴⁶„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. ⁴⁷Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. ⁴⁸Ti tanúi vagytok ezeknek. ⁴⁹Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.”

A mennybemenetel.

⁵⁰Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. ⁵¹Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. ⁵²Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. ⁵³Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet