24 ¹De a hét első napján kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. ²A követ a sírbolt elől elhengerítve találták. ³Amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. ⁴Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. ⁵Amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a holtak között? ⁶Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: ⁷»Az Emberfiának bűnösök kezére kell kerülnie és meg kell hogy feszítsék, és a harmadik napon fel kell támadnia.«” ⁸Ekkor visszaemlékeztek szavaira.
⁹Visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. ¹⁰Ezek az asszonyok – a magdalai Mária, Johanna, valamint Jakab anyja, Mária és a többiek – elmondták az apostoloknak, hogy mi történt, ¹¹de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. ¹²Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Ekkor hazament, és magában csodálkozott a történteken.
¹³Íme, tanítványai közül ketten még aznap egy Emmausz nevű faluba igyekeztek, amely Jeruzsálemtől mintegy kétórányi járásra feküdt. ¹⁴A történtekről beszélgettek. ¹⁵Aztán miközben így beszélgettek és vitatkoztak, maga Jézus szegődött oda hozzájuk, és velük együtt ment. ¹⁶Látásukat azonban valami akadályozta. Nem ismerték fel. ¹⁷Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Miről beszélgettek egymással útközben?
Erre szomorúan megálltak. ¹⁸Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleofás, és ezt mondta neki:
– Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.
– ¹⁹Mi? – kérdezte tőlük. Azok így válaszoltak neki:
– Az, ami a Názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt. ²⁰Hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették keresztre.
²¹Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. ²²Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik hajnalban a sírnál jártak, ²³és nem találták ott a testét. Visszatérve azt beszélték, hogy angyalok megjelenését is látták, akik azt hirdették, hogy él. ²⁴El is mentek néhányan a mieink közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték. Őt azonban nem látták.
²⁵Akkor így szólt hozzájuk:
– Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!
²⁶Hát nem ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?
²⁷És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami valamennyi Írásban róla szólt.
²⁸Így értek el ahhoz a faluhoz, ahová igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
²⁹De azok erősködtek, és kérték:
– Maradj velünk, mert esteledik, sőt a nap is lehanyatlott már!
Betért hát, hogy velük maradjon. ³⁰Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. ³¹Erre megnyílt a szemük, és felismerték. Ő azonban eltűnt előlük.
³²Ekkor így szóltak egymáshoz:
– Ugye hevült a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?
³³Még abban az órában útra keltek hát, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és övéiket.
³⁴Azok ezt mondták:
– Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel, amikor megtörte a kenyeret.
³⁶Még beszéltek, amikor maga Jézus állt meg közöttük, és így szólt hozzájuk:
– Békesség nektek!
³⁷Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. ³⁸Ezt mondta nekik:
– Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? ³⁹Nézzétek meg kezemet és lábamat: én vagyok! Tapintsatok meg, és értsétek meg! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.
⁴⁰Ezeket mondva megmutatta nekik a kezét és a lábát. ⁴¹Amikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, így szólt hozzájuk:
– Van itt valami ennivalótok?
⁴²Erre adtak neki egy darab sült halat. ⁴³Elvette, és a szemük láttára megette. ⁴⁴Ezután így szólt hozzájuk:
– Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes Törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.
⁴⁵Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, ⁴⁶és így szólt hozzájuk:
– Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, de harmadnapon fel kell támadnia a halálból, ⁴⁷és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között Jeruzsálemtől kezdve. ⁴⁸Ezeknek ti tanúi vagytok. ⁴⁹Én pedig elküldöm nektek, akit Atyám ígért. Maradjatok a városban, amíg a tiétek nem lesz a mennyei erő!
⁵⁰Ezután kivitte őket Betániáig. Felemelte a kezét, és megáldotta őket. ⁵¹Miközben az áldást adta, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
⁵²Ekkor leborulva imádták, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. ⁵³Mindig a Templomban voltak, és áldották Istent.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet