Jób szenvedésének igazi értelme

36 ¹Elihu folytatta és így szólt: ²Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni. ³Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát. ⁴Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted. ⁵Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten, ⁶de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez, ⁷szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene, ⁸akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek. ⁹Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak. ¹⁰Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk. ¹¹Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben. ¹²De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban. ¹³Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket. ¹⁴Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük. ¹⁵A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét. ¹⁶Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt. ¹⁷Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad. ¹⁸Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson. ¹⁹Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével! ²⁰Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid. ²¹Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod. ²²Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő? ²³Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: „Igazságtalan voltál!”? ²⁴Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek. ²⁵Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja. ²⁶Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma. ²⁷Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata, ²⁸amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik. ²⁸Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal. ²⁹Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából? ³⁰Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait. ^{31 32}A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen. ³³Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet