36 1És folytatá Elihu, és monda: (1Sám 22,17; Zsolt 69,15; Jób 22,11) 2Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. (1Sám 24,15) 3Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. (1Sám 23,26-28; Jób 19,10-12) 4Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. 5Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. (Zsolt 7,9.2Sám;22,21-25) 6Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. (1Kir 9,4;11,33) 7Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. (Zsolt 33,18;113,7.8) 8És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: (1Kir 9,4;15,5;1Sám 25,22.23) 9Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. (Jób,36 23. 24.) 10Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: (Máté 5,7) 11Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. (3Móz 26,23.24) 12Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. (Ésa 2,11; Péld 29,23) 13De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. (Zsolt 132,17;Zsolt 97,11;112,4) 14Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. (Jób 15,32; Zsolt 55,24) 15A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. (Péld 18,10;Zsolt 12,7) 16Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; (Jób 29,6; Zsolt 23,5) 17De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. (Zsolt 144,1.2) 18Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. (Zsolt 49,9) 19Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! (1Sám 17,4-7.14-50) 20Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből. (2Sám 5,10;8,13.14) 21Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. 22Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő? (Zsolt 25,9) 23Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? 24Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek! 25Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. (1Sám 20,15.2Sám;10,19;12,29-31) 26Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. (1Sám 28,6.15-18) 27Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, (Zsolt 83,11) 28A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. (2Sám 18,5.7;22,44) 29De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? (2Sám 8,9.10) 30Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. (2Sám 8,12.13) 31Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. (Jób,36 27. 28.) 32Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen. (Jak 5,17.18) 33Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. (Zsolt 104,14.28) 34Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. (Zsolt 60,8.10.11; Róm 15,9)