36 ¹És folytatta Eliú, és ezeket mondta:

²»Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked,
mert van még mit mondanom Istenért;

³messziről veszem tudásomat,
hogy megvédjem Teremtőm igazát.

⁴Szavaim valóban hamisság nélkül vannak,
és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.

⁵Nem veti el Isten a hatalmasokat,
hiszen ő is hatalmas!

⁶De nem segíti a bűnösöket,
és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;

⁷nem veszi le szemét az igazról.
Trónra ültet királyokat örök időkre,
de azok felfuvalkodnak.

⁸Amikor azonban bilincsbe vannak verve,
s a nyomor kötelei tartják őket fogva,

⁹megjelenti nekik tetteiket
és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,

¹⁰és megnyitja fülüket feddésének,
és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.

¹¹Ha meghallgatják és alávetik magukat,
jólétben töltik napjaikat
és dicsőségben éveiket.

¹²Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba,
és meghalnak dőreségükben.

¹³A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját,
és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,

¹⁴fiatal korban pusztul el a lelkük,
és életük már az ifjúkorban.

¹⁵Megmenti a szenvedőt szenvedése által,
és megnyitja fülét a szorongatással.

¹⁶Téged is kiragad a szorongatás torkából;
tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül,
s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.

¹⁷Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet,
ragaszkodj joghoz és igazsághoz!

¹⁸Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal,
és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!

¹⁹Ne kívánd birtokolni az aranyat,
és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,

²⁰hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!

²¹Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra,
mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!

²²Íme, magasztos Isten az ő erejében,
és nincsen hozzá hasonló tanítómester!

²³Ki tudná felülvizsgálni útjait?
Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’

²⁴Legyen gondod, hogy magasztald művét,
amelyet megénekeltek az emberek!

²⁵Mindenki látja azt,
és mindegyik távolról szemléli.

²⁶Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni,
évei számát nem lehet kifürkészni.

²⁷Elvonja a vízcseppeket
és szakadó záport zúdít,

²⁸amely ömlik a felhőkből,
a mindent beborító fellegekből.

²⁹Ha kiteríti a felhőket,
úgy, mint a sátrát,

³⁰ha villogtatja felülről fényét,
s a tenger sarkait is befödi,

³¹ezek által ítéli meg a népeket,
s ad eledelt sok halandónak.

³²Fényt rejt el kezében,
és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;

³³mesélhet arról az ő pásztora,
s a nyáj is fergetege dühéről.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet