Az ember tettei nem közömbösek az Isten számára

35 ¹Elihu ekkor folytatta és így szólt: ²Tán helyesnek tartottad, amikor azt mondtad: „Inkább nekem van igazam, nem az Istennek?” ³Hisz kijelentetted: „Nos, hát mi van abban? Mit ártottam neked, amikor vétkeztem?” ⁴Erre most megfelelek neked, s veled együtt a barátaidnak is. ⁵Tekints föl az égre, nyisd ki a szemedet! Nézz föl az égboltra, magasan fölötted! ⁶Ha bűnt követsz el, hogyan árthatsz neki, és ha sok a bűnöd, mivel károsítod? ⁷Ha meg igaz vagy, mit adsz ezzel neki, mi az, amit kezedből kaphatna? ⁸Csak a magadfajtáknak számít gonoszságod, az ember fiának erényes életed. ⁹Jajveszékelnek az elnyomók miatt, segítséget hívnak a hatalmasok ellen, ¹⁰de azt nem kérdezik: „Hol az én Teremtőm, ki éjnek idején is dalt fakaszt ajkamon? ¹¹Többre tanított minket, mint az állatokat, az ég madarainál okosabbá tett!” ¹²Kiáltoznak, de ő nem ad feleletet, amikor a hatalmasok gőgjét nézik. ¹³Hiú kiáltásra nem hallgat az Isten, azzal nem törődik a Mindenható. ¹⁴És ha azt mondod: „Hiszen nem is lát, ügyem előtte van, s folyvást rá várok”, ¹⁵aztán folytatod: „Haragja nem büntet, úgy látszik, az ember bűne nem érdekli”, ¹⁶akkor Jób a száját fecsegésre nyitja, és értelem nélkül szaporítja a szót.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet