31 1A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek. 2Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól? 3Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás? 4Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet? 5Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam, 6akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat. 7Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt, 8akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni. 9Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján, 10akkor feleségem hadd örüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek! 11Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bűn, amely bírák elé való. 12Olyan tűz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat. 13Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk, 14mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék? 15Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében? 15Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna, 15ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántóvetőkből sóhajt fakasztottam, 15akkor búza helyett csak tövist teremjen, és rajta árpa helyett csak gyimgyom sarjadjon! 16Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen, 17vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam, 18– ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől ő vezérelt! – 19hogyha szerencsétlent láttam ruhátlanul, olyan szegényt, kinek nincsen takarója, 20kinek a csípője ne mondana hálát, mivel bárányaim gyapja melegíti, 21vagy ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem, 22akkor nyakszirtemtől váljék el a vállam, és a forgójából karom szakadjon ki! 23Mert rám szakadna Istennek haragja, és fensége előtt nem tudnék megállni. 24Hogyha reménységem aranyba vetettem, s színaranynak mondtam: „Te vagy bizodalmam”, 25hogyha örültem, mert nőtt a gazdagságom vagy mert nagy dolgokat vitt végbe a kezem, 26ha a napot néztem, miként ragyogott, vagy a holdat, mikor méltósággal haladt, 27ha a szívem titkon tán megzavarodott, s ha csókra emeltem kezemet a szájhoz, 28ez is bűnszámba megy a bíró szemében, hisz akkor fent az Istent megtagadtam volna. 29Vajon örültem-e ellenségem baján, vagy vígan voltam-e, amikor baj érte, 30és engedtem-e, hogy a szám vétkezzék, kívántam-e életét egy-egy átokszóval? 31Kik sátramban laktak, nem vallották-e meg: „Ki nem lakhatott jól húsával bármikor?” 32Idegenből jöttnek nem kellett kint hálni, minden jövevénynek nyitva állt a kapum. 33Ha emberek előtt eltitkoltam volna, s bűnömet szívemben elrejtettem volna, 34mert a nagy tömegtől tán tartottam volna, s megijedtem volna a törzsek gúnyjától, akkor csöndben volnék, ki sem lépnék az ajtón. 35Bár volna itt valaki, s hallgatna meg Isten! Utolsó szavam ez: „Felelj nekem, Mindenható!” Itt az irattekercs, mit ellenfelem írt. 36Az igazság az, hogy a vállamra venném, s mint koronát a fejemre tenném. 37Megmondanám neki lépteimnek számát, s mint egy fejedelem, sietnék elébe. 38 39 40 40Jóbnak szavai itt befejeződtek.