Jób elbizakodottsága.

33 ¹Tehát, Jób, figyelj most minden egyes szómra, minden beszédemet jegyezd meg magadnak! ²Lám, szólásra nyitottam a számat, nyelvem máris forog a szám üregében. ³Bölcs mondásokat súg majd a szívem, ajkam a színtiszta igazat beszéli. ⁴Istennek éltető lelke teremtett meg, a Magasságbeli lehelete éltet. ⁵Hogyha képes vagy rá, adj nekem választ, adj magyarázatot és szállj velem szembe! ⁶Olyan vagyok, mint te, lásd, nem mint az Isten, én is csak agyagból vétettem. ⁷Tőlem nem kell félned, ne rémítsen semmi, még a kezem sem nehezedik rád. ⁸Valóban, te fülem hallatára mondtad, tisztán ki is vettem szavaidnak hangját: ⁹„Tiszta vagyok és nincsen semmi bűnöm, mocsoktalan vagyok, nincsen bennem vétek. ¹⁰Csakhogy ő ürügyet keres ellenem, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. ¹¹Kalodába zárta a lábamat, és szemmel tartotta minden utamat.” ¹²Nézd, én mondom neked, ebben nincs igazad, mert nagyobb az Isten, mint bármelyik ember. ¹³Azért hát ellene miért háborogtál, hogy minden szavadra nem ad feleletet? ¹⁴Mert egyszer az Isten ily módon beszél, máskor meg másképpen szól, de nem vesszük észre. ¹⁵Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg. ¹⁶Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel, ¹⁷hogy tettétől visszatartsa az embert, hogy az emberekből kiűzze a gőgöt; ¹⁸hogy az alvilágtól megmentse a lelkét, attól, hogy életét dárda oltsa ki. ¹⁹Fekvőhelyén fájdalom figyelmezteti, szüntelen háborgás van a tagjaiban. ²⁰A kenyértől undorral fordul el élete, kedvenc ételétől undorodik lelke. ²¹A húsa elalszik, már nem is látható, nem látható egyéb, mint csupasz csontváza. ²²Máris közeledik lelke a sírjához, élete a helyhez, hol a holtak laknak. ²³Ha aztán egy angyal odaáll melléje, egy az ezrek közül közvetítő gyanánt, s közli az emberrel a kötelességét, ²⁴aztán megkönyörül rajta és azt mondja: „Szabadítsd meg attól, hogy a sírba szálljon, mert a váltságdíját megtaláltam”, ²⁵teste akkor üdén felvirágzik, maga meg visszatér ifjú napjaihoz. ²⁶Istenhez esdekel, s ő megkegyelmez neki, engedi, hogy arcát ujjongva szemlélje. Másoknak is hirdeti feloldoztatását, ²⁷az embereknek énekelve mondja: „Vétkeztem és az igazat elferdítettem, mégsem a bűneimért fizetett meg nekem. ²⁸Megmentett attól, hogy sírba kelljen szállnom, örülhet életem a világosságnak.” ²⁹Nézd, így szokott tenni az Isten, kétszer-háromszor is az emberrel, ³⁰hogy a sírgödörtől megmentse a lelkét, és az élet fényével megvilágítsa. ³¹Ügyelj, Jób, szentelj nekem figyelmet! Amíg beszélek, hallgass és légy csöndben! ³²Ha van mit mondanod, akkor felelj nekem! Szólj, mert én szívesen helyeselnék neked! ³³Ha azonban nincsen, akkor hallgass rám! Légy csöndben, s én bölcsességre tanítalak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet