Keresés a Bibliában

Jób szenvedésének igazi értelme

36 1Elihu folytatta és így szólt: 2Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni. 3Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát. 4Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted. 5Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten, 6de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez, 7szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene, 8akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek. 9Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak. 10Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk. 11Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben. 12De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban. 13Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket. 14Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük. 15A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét. 16Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt. 17Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad. 18Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson. 19Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével! 20Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid. 21Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod. 22Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő? 23Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: „Igazságtalan voltál!”? 24Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek. 25Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja. 26Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma. 27Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata, 28amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik. 28Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal. 29Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából? 30Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait.

31A Jób 36,31 vers áthelyezve ide: Jób 36,28b (12003602802)

32A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen. 33Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet