Keresés a Bibliában

10 1Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm. 2Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg! 3Hasznod van tán abból, ha erőszakhoz nyúlsz, kezed remekművét hogyha meggyalázod, a bűnösök terveit meg jóváhagyod? 4Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál? 5Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez, 6hogy bűnöm keresed s kutatsz vétkem után, 7noha jól tudod, hogy nem vagyok bűnös? Nem szabadít ki senki sem kezedből? 8A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz? 9Agyagból formáltál – csak emlékezzél! – s most újra porrá változtatnál vissza? 10Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni. 11Bőrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szőttél át? 12Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött! 13Bár elrejtetted mélyen a szívedben, tudom jól: ezt forgattad elméd rejtekében. 14Amikor vétkezem, leskelődsz utánam, nem akarsz bűnömtől megszabadítani. 15Hogyha bűnös vagyok, akkor jaj nekem! De nem büszkélkednék, ha igaz volnék is: jóllaktam szégyennel, nyomor italával. 16Hogyha gőgös volnék, oroszlán módjára üldözőbe vennél, megmutatnád rajtam csodatevő erőd. 17Újra támadást indítasz ellenem, ádáz haragodat egyre sokasítod, mindig friss csapatok szállnak velem harcba. 18Miért hoztál elő anyámnak méhéből? Haltam volna meg, mielőtt szem látott! 19Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhéből. 20Éltem napjainak nem kevés a száma? Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit, 21mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából. 22A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF