25hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. 26Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. 27Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. 28Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt. 35Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. 36Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott. 37Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást.