25Ezt mondja róla ugyanis Dávid: Az Úrra tekintettem mindenkor. Ő van jobbomon, hogy meg ne inogjak.
26Ezért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem. Sőt testem is reménységben fog nyugodni.
27Mert nem hagysz engem az alvilágban, és nem engeded, hogy Szented romlást lásson.
28Megismertetted velem az élet útját, s örvendezéssel töltesz el engem orcád előtt.
35Ezért másutt is így szól: Nem engeded, hogy Szented romlást lásson.
36Ami Dávidot illeti, ő a maga nemzedékében Isten akarata szerint szolgált, aztán meghalt, és atyái mellé temették, tehát romlást látott.
37De akit Isten feltámasztott, az nem látott romlást.