25Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. (Zsolt 16,8-11) 26Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. (1Móz 45,1-3) 27Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (1Móz 46,27.2Móz;1,5.5Móz;10,22) 28Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt. (1Móz 46,5-7;1Móz 49,33.2Móz;1,6) 35Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. (Zsolt 16,10; Csel 2,27.31) 36Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. (1Kir 2,10; Csel 2,29) 37De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. (Róm 3,26; Csel 14,16;Tit 2,11-13; Csel 14,15)