25hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban:
Szemem előtt az Úr mindenkoron,
nem inghatok meg: ő áll jobbomon.
26Hát szívem örvend, nyelvem énekel,
és testem is békében nyugszik el.
27Pokolnak lelkem, mert nem engeded,
nem hagyod, rothadásra szentedet.
28Az élet útját mutatod meg nékem,
és eltöltesz orcád előtt gyönyörűséggel.
35nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet. Másutt meg így szól: Nem hagyod, hogy rothadás érje szentedet,
36Dávid ugyanis, bár a maga idejében Isten akaratának szolgált, Meghalt, eltemették atyái mellé és bizony elrothadt.
37De azt, akit Isten (holtából) föltámasztott, nem érte rothadás.