25Mert ezt mondja róla Dávid: „Az Úrra tekintek szüntelen, mert jobbom felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26Ezért örül a szívem, és ujjong a nyelvem, és még testem is reménységben fog nyugodni,
27mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában, nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
28Megismerteted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.”
35Ezért más helyen is így szól: „Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.”
36Mert Dávid, miután a maga nemzedékében szolgált Isten akarata szerint, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott.
37Akit azonban Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.