8
1Az elhangzottak lényege a következő: olyan főpapunk van, aki a Fenség trónusának jobbján foglalt helyet a mennyben,
2annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem ember.
3Minden főpapnak ajándékokat és áldozatokat kell felajánlania, ezért szükséges, hogy ő is fel tudjon valamit ajánlani.
4Ha a földön volna, még csak pap sem lehetne, hiszen már vannak olyanok, akik a Törvény szerint felajánlják az ajándékokat.
5Ezek a mennyeiek képmásában és árnyékában teljesítenek szolgálatot. Mózes ugyanis ezt az utasítást kapta a sátor elkészítése előtt: Vigyázz, mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a hegyen mutattam neked!
6Most azonban ő annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a jobb szövetségnek lett a közvetítője, amelyik jobb ígéretek alapján köttetett.
7Mert ha az első hibátlan lett volna, nem kellett volna egy másodikkal helyettesíteni.
8Hibáztatja ugyanis őket, amikor így szól: Íme, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.
9Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, mert nem maradtak meg szövetségemben, és én is elhagytam őket, mondja az Úr.
10Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok múltán Izrael házával kötök, mondja az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.
11Senkinek sem kell többé a társát és testvérét tanítania: „Ismerd meg az Urat!”, mivel mindenki – a legkisebbtől a legnagyobbig – ismerni fog engem,
12mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikre többé nem emlékezem.
13Az „új”-ról szólva elavulttá nyilvánítja az elsőt. Ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.