Keresés a Bibliában

8 1Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette Isten országának örömhírét. Vele volt a Tizenkettő 2és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét démon ment ki, 3Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony is, akik javaikkal segítették.
4Amikor nagy tömeg gyűlt össze, és sokan jöttek hozzá valamennyi városból, példabeszédben ezt mondta:
5Kiment a magvető, hogy elvesse magját. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy az ég madarai megették. 6Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. 7Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. 8Némelyik pedig jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott.
Majd felkiáltott:
– Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
9Megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat.
10Ő így felelt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait, másoknak viszont példázatokban adatik, hogy nézzenek, de ne lássanak; halljanak, de ne értsenek.
11A példázat ezt jelenti. A mag Isten igéje. 12Akiknél az útfélre esett, azok meghallották, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből az igét, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. 13Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük. Ezek egy ideig hisznek, de a próbatétel idején elpártolnak. 14A tövisek közé esett mag azokat jelenti, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. 15A jó földbe esett mag azokat jelenti, akik jó és nemes szívvel hallgatják, és meg is tartják az igét, és termést hoznak állhatatosságukkal.
16Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, s nem teszi ágy alá, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. 17Mert nincs olyan rejtett dolog, ami napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna, és ismertté ne válna.
18Ügyeljetek tehát arra, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adnak, de akinek nincs, attól azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.
19Elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a tömeg miatt. 20Jelentették neki:
– Anyád és testvéreid kint állnak, és látni akarnak.
21Ő azonban így válaszolt:
– Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre váltják.
22Történt pedig egy napon, hogy bárkába szállt tanítványaival együtt, és azt mondta nekik:
– Keljünk át a tó túlsó partjára!
Elindultak. 23Amíg a bárka haladt, ő elaludt. Közben szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek, és veszélyben forogtak. 24Ekkor odamentek hozzá, és felébresztették:
– Mester, Mester! Elveszünk!
Felkelt, ráparancsolt a szélre és a víz hullámaira, és azok megszűntek, és csendesség lett.
25Aztán így szólt hozzájuk:
– Hol van a hitetek?
Azok félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: „Ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”
26Azután kikötöttek a gerazaiak földjén, amely Galileával átellenben van. 27Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben démonok voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. 28Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta:
– Mi közünk egymáshoz, Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj!
29Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ez már számos alkalommal a hatalmába kerítette. Leláncolva, bilincsbe verve szokták őrizni, de elszaggatta béklyóit, s a gonosz lélek a pusztába űzte. 30Jézus megkérdezte tőle:
– Mi a neved? Az így felelt:
– Légió! – mert sok démon költözött bele.
31Ezek kérlelték, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. 32Ott a hegyen legelészett egy nagy disznókonda. Arra kérték, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Megengedte nekik. 33Kijöttek hát a démonok az emberből, és belementek a disznókba. Ekkor a konda a meredélyről a tóba rohant, és belefulladt.
34A pásztorok a történtek láttán szétszaladtak, és hírül vitték a városba és a falvakba. 35Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, az embert, akiből kimentek a démonok, felöltözve és ép elmével Jézus lábánál ülve találták. Megrettentek. 36Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. 37Ekkor Geraza vidékének egész népe kérte őt, hogy távozzék közülük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Hajóra szállt, és visszatért. 38Az ember, akiből kimentek a démonok, arra kérte, hogy vele maradhasson, de ő elküldte: 39„Térj haza, és beszéld el, mit tett veled Isten!” Az pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy mit tett vele Jézus.
40Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta. Mindnyájan várták ugyanis. 41Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, 42mivel egyetlen lánya, aki nagyjából tizenkét éves volt, haldoklott. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta. 43Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyástól szenvedett, és minden vagyonát orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, 44odament, s hátulról megérintette a ruhája szegélyét; azonnal elállt a vérfolyása. 45Jézus ezt mondta:
– Ki érintett meg?
Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt:
– Mester, a tömeg szorongat, és tolong körülötted!
46Valaki megérintett – mondta Jézus –, ugyanis észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.
47Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép füle hallatára, hogy miért érintette meg, és miként gyógyult meg azonnal. 48Jézus pedig ezt mondta neki:
– Leányom, hited megmentett téged, menj békével!
49Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagóga elöljárójának a házától:
– A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!
50Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzá:
– Ne félj, csak higgy, és megmenekül!
51Amikor bement a házba, senkinek sem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak, Jakabnak, meg a gyermek apjának és anyjának. 52Mindenki sírt és gyászolt, de ő így szólt:
– Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!
53Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54Ő azonban megfogta a lány kezét, és megszólította:
– Kislány, kelj fel!
55A lelke visszatért, és azonnal felkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF