Keresés a Bibliában

9 1Összehívta a Tizenkettőt. Erőt és hatalmat adott nekik minden démon fölött betegségek gyógyítására. 2Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsanak. 3Ezt mondta nekik: „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen! 4Amikor betértek egy házba, maradjatok ott, és onnét induljatok tovább! 5Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is rázzátok le lábatokról bizonyítékul ellenük!” 6Útra keltek, és jártak faluról falura. Mindenütt hirdették az örömhírt, és gyógyítottak.
7Heródes, a negyedes fejedelem hallott mindarról, ami történt, és nagy zavarba esett, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halottak közül, 8némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki. 9Heródes ekkor így szólt: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet ez, akiről ezeket hallom?” És kereste az alkalmat, hogy láthassa.
10Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Betszaida nevű városba. 11De amikor a sokaság megtudta, utánament. Örömmel fogadta őket. Beszélt nekik Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította. 12Amikor a nap már hanyatlóban volt, a Tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki:
– Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk!
13Ő azonban így felelt:
– Ti adjatok nekik enni!
– Nincs nálunk több – válaszolták –, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk élelmet ennek az egész sokaságnak.
14Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Erre így szólt tanítványaihoz:
– Telepítsétek le őket ötvenes csoportokba!
15Így tettek. Mindenkit leültettek. 16Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta őket, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy osszák szét a tömegnek. 17Mindnyájan ettek és jóllaktak, s a megmaradt darabokat összeszedték. Tizenkét kosárnyit.
18Egyszer egyedül imádkozott. Amikor a tanítványok odajöttek, megkérdezte tőlük:
– Kinek mond engem a tömeg?
19Keresztelő Jánosnak – válaszolták –, de némelyek Illésnek; mások pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.
20Hát ti kinek mondotok engem? – kérdezte. Péter így felelt:
– Isten Messiásának.
21Jézus ekkor szigorúan rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. 22Majd ezt mondta:
– Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék. Meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia.
23Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, és kövessen engem! 24Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, de aki értem elveszíti az életét, megmenti azt. 25Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti vagy romlásba viszi? 26Mert aki szégyell engem és szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem fogják megízlelni addig a halált, amíg meg nem látják Isten országát.”
28Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s felment a hegyre imádkozni. 29Miközben imádkozott, arcszíne megváltozott, ruhája pedig vakítóan fehér lett. 30És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, 31akik dicsőségben jelentek meg, és az ő távozásáról beszélgettek, ami Jeruzsálemben fog beteljesedni. 32Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. 33És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!” Nem tudta, hogy mit beszél. 34Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és beborította őket. Félelem fogta el őket, amikor bementek a felhőbe. 35A felhőből hang szólt: „Ez az én Fiam, a kiválasztott, őt hallgassátok!”
36Mikor a hang jött, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.
37Történt pedig a következő napon, hogy amint lementek a hegyről, nagy sokaság vonult elébe. 38Ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból:
– Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlen gyermekem! 39Időnként megragadja valami lélek. Hirtelen kiáltozni kezd. Habzó szájjal rángatja. Csak nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. 40Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.
41Ekkor Jézus így szólt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig legyek még veletek, és meddig kell hogy elviseljelek még benneteket? Hozd ide a fiad!
42Miközben a fiú feléje tartott, a démon leteperte és rángatni kezdte. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, és meggyógyította a gyermeket. Azután visszaadta őt apjának. 43Ekkor mindannyian álmélkodtak Isten hatalmas erején.
Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:
44– Jegyezzétek meg jól, amit mondok: az Emberfia emberek kezére adatik!
45De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják. Féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről. 46Vita támadt közöttük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. 47Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy gyereket, maga mellé állította, 48és ezt mondta nekik:
– Mindaz, aki rám való tekintettel befogadja ezt a gyereket, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.
49Ekkor János így szólt:
– Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben démonokat űz ki, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.
50Jézus azonban ezt mondta neki:
– Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van!
51Történt pedig, hogy amikor elérkezett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. 52Követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe tartott. 54Ennek láttán tanítványai, Jakab és János így szóltak:
– Uram, akarod-e, hogy tüzet hívjunk le az égből, hogy elpusztítsa őket?
55De Jézus feléjük fordult és megszidta őket; 56ezután továbbmentek egy másik faluba.
57Amint mentek az úton, valaki ezt mondta neki:
– Követlek, bárhová is mégy.
58Jézus azonban így felelt:
– A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.
59Egy másiknak ezt mondta:
– Kövess engem! De az így szólt:
– Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!
60Így szólt hozzá:
– Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj és hirdesd Isten országát!
61Egy másik ezt mondta:
– Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől!
62Jézus pedig így felelt:
– Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas Isten országára.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF