Keresés a Bibliában

Asszonyok Jézus kíséretében.

8 1Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát. 2Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akit gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki, 3Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Példabeszéd a magvetőről.

4Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik: 5„Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és az égi madarak fölcsipegették. 6Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. 7Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal együtt felnőttek és elnyomták azokat. 8A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” E szavak után így kiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”

A példabeszéd magyarázata.

9Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme. 10Így válaszolt:
„Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben:
Nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. 11A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. 12Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek. 13A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. 14A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak és termést nem hoznak. 15A jó földbe esők végül azok, akik jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét és termést is hoznak állhatatosságban.

A példabeszéd célja.

16Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje, vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát. 17Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna: titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék és nyilvánvalóvá ne lenne. 18Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol.”

Ki tartozik igazán Jézushoz?

19Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá. 20Jelentették neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak.” 21Ő azonban így válaszolt: „Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik.”

A vihar lecsendesítése.

22Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. „Menjünk át a tó túlsó partjára”, mondta nekik. Elindultak. 23Miközben hajóztak, ő elaludt. Hirtelen heves szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már-már elborították őket, s életveszélyben forogtak. 24Kiabálásukkal fölébresztették: „Mester, Mester, elveszünk!” Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden elcsöndesedett és elnyugodott. 25Akkor hozzájuk fordult: „Hol a ti hitetek?” Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: „Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?”

A gerázai megszállott.

26Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik. 27Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban. 28Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: „Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” 29Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta. 30Jézus tehát megkérdezte: „Mi a neved?” „Légió” – felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva. 31Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba. 32Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. 33Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt. 34A történtek láttára a kondások elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra. 35Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el őket. 36A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt. 37Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen. 38A férfi, akiből az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. De Jézus elbocsátotta. 39„Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot művelt veled az Isten.” Ő el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus.

Jairus leánya.

40Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan. 41Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába, 42mert egyetlen,
tizenkét éves leánya halálán volt.
Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg. 43Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani. 44Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése. 45„Ki érintett meg?” – kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)” 46De Jézus megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” 47Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban. 48„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével.” 49Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!” 50Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” 51Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját. 52Sírt és jajgatott ott mindenki. „Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.” 53Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54De ő megfogta kezét és rákiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt. 55Meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF