11 ¹Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és nővérének, Mártának a falujából. ²Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és a lábát a hajával törölte meg. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. ³A nővérei megüzenték Jézusnak:
„Urunk, íme, akit szeretsz, beteg.” ⁴Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt:
– Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
⁵Jézus szerette Mártát, ennek nővérét, és Lázárt. ⁶Amikor megtudta, hogy beteg, még két napig ott maradt, ahol volt.
⁷Ezután így szólt tanítványaihoz:
– Menjünk ismét Júdeába!
⁸A tanítványok ezt mondták neki:
– Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és megint oda akarsz menni?
⁹Jézus így válaszolt:
– Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát; ¹⁰de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.
¹¹Ezeket mondta nekik, majd hozzátette:
– Lázár, a mi barátunk elaludt, de megyek, hogy felébresszem.
– ¹²Urunk, ha elaludt – mondták a tanítványok –, akkor majd meggyógyul.
¹³Jézus azonban a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy az alvásról szól. ¹⁴Akkor Jézus nyíltan megmondta nekik:
– Lázár meghalt, ¹⁵és örülök, hogy nem voltam ott. Miattatok örülök, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
¹⁶Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak:
– Menjünk el mi is, és haljunk meg vele!

KNB SZIT STL BD RUF KG