Utoljára Jeruzsálemben

Lázár halála.

11 ¹Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában, volt egy Lázár nevű beteg. ²Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával. ³Testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” ⁴Ennek hallatára Jézus így szólt: „A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.” ⁵Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt. ⁶Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz: ⁷„Menjünk ismét Júdeába.” ⁸„Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?” ⁹Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát. ¹⁰De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” ¹¹Így szólt, majd folytatta: „Lázár, a mi barátunk, elaludt. Megyek, hogy fölkeltsem álmából.” ¹²„Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul.” ¹³Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél. ¹⁴Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: ¹⁵„Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.” ¹⁶Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”

KNB SZIT STL BD RUF KG