11 ¹Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. ²Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg. ³A nővérek üzentek érte: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg.«
⁴Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: »Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.« ⁵Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt. ⁶Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt, ⁷azután így szólt a tanítványokhoz: »Menjünk ismét Júdeába.« ⁸A tanítványok azt mondták neki: »Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?« ⁹Jézus azt felelte: »Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát. ¹⁰Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.« ¹¹Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.« ¹²A tanítványok erre azt mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.« ¹³Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. ¹⁴Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt, ¹⁵és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!« ¹⁶Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!«

KNB SZIT STL BD RUF KG