21 ¹Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és tenger sincs többé.
²Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászáll a mennyből, az Istentől. Olyan volt, mint a férje számára fölékesített menyasszony. ³Akkor a trón felől erős hangot hallottam: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük [az ő Istenük], ⁴és letöröl a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom, mert a korábbi dolgok elmúltak.”
⁵A trónon ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent!” Aztán meg ezt: „Írd! Ezek a szavak megbízhatók és igazak.” ⁶Aztán ezt mondta nekem:
„Megtörténtek. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet forrásának vizéből. ⁷Ez lesz a győztes öröksége: Istene leszek, és ő a fiam lesz. ⁸A gyávák, a hitetlenek, a gyalázatosak, a gyilkosok, a paráznák, a varázslók, a bálványimádók és a hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez a második halál.”
⁹Akkor odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” ¹⁰És lélekben elvitt egy nagy, magas hegyre, és megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. ¹¹Isten dicsősége ragyogta be. Úgy tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.
¹²Széles és magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének neve. ¹³Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu és nyugat felől három kapu. ¹⁴A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
¹⁵Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. ¹⁶A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost a náddal: tizenkétezer stadium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.
¹⁷Megmérte a falát: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. ¹⁸Falai jáspiskőből épültek, a város pedig tiszta üveghez hasonló színaranyból. ¹⁹A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, ²⁰az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizoberill, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. ²¹A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egyetlen gyöngyből készült. A város tere színaranyból volt, olyan, mint az átlátszó üveg.
²²De templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány a temploma. ²³A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert Isten dicsősége ragyogja be, lámpása pedig a Bárány. ²⁴Fényében járnak a népek, és a föld királyai elhozzák bele pompájukat. ²⁵Kapuit nappal soha nem zárják be, éjszaka pedig ott nem lesz. ²⁶A népek odahozzák pompájukat és kincseiket. ²⁷Semmiféle tisztátalan dolog nem jut be oda. Senki sem, aki undokságot követ el vagy hazug, hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet