Hatodik látomás: A mennyei Jeruzsálem

Új ég és új föld.

21 ¹Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger is megszűnt. ²Akkor (én, János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. ³A trón felől harsány hangot hallottam: „Nézd, ez Isten hajléka az emberek között! Ő velük fog lakni, azok pedig az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. ⁴Letöröl szemükről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt.” ⁵A trónon ülő így szólt: „Íme, én újjáalkotok mindent.” Azután hozzám fordult: „Jegyezd föl: ezek a szavak hitelesek és igazak.” ⁶Majd így folytatta: „Beteljesedett. Én az Alfa és az Ómega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából. ⁷A győztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ő az én fiam. ⁸A gyáva, a hitetlen, a szentségtörő, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkővel égő tüzes tóba kerül. Ez a második halál.”

Az új Jeruzsálem.

⁹Akkor odajött egyik a hét angyal közül, akiknél a végső hét csapással teli csészék voltak és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét.” ¹⁰Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennyből, Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet, ¹¹mely Isten dicsőségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. ¹²Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. ¹³Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu. ¹⁴A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. ¹⁵Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott kezében, hogy fölmérje a várost, kapuit és falát. ¹⁶A város négyszögben épült, hossza akkora, mint szélessége. ¹⁷Fölmérte a várost az (arany) náddal: tizenkétezer stádium volt. Hossza, magassága és szélessége egyenlő. Megmérte falát: száznegyvennégy könyök, emberi mérték szerint, ami az angyal mértéke is. ¹⁸A falak jáspisból épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból. ¹⁹A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, ²⁰az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. ²¹A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy-egy drágagyöngyből. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. ²²Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma. ²³A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, fénye pedig a Bárány. ²⁴Világosságában járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki. ²⁵Kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka. ²⁶Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek. ²⁷De nem léphet be oda tisztátalan szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet