1 ¹Pál – aki nem emberek megbízásából és nem emberi közvetítés által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül – ²és a velem lévő valamennyi testvér Galácia egyházainak: ³kegyelem néktek és béke Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól, ⁴aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelen gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. ⁵Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
⁶Csodálkozom, hogy attól, aki [Krisztus] kegyelme folytán meghívott titeket, ilyen hamar egy másik evangéliumhoz pártoltok, ⁷pedig nincsen másik, hanem egyesek megzavarnak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. ⁸De még ha mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is [nektek] más evangéliumot azon kívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen! ⁹Amint korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki más evangéliumot hirdet nektek azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!
¹⁰Vajon most emberek jóváhagyását keresem vagy Istenét? Vagy emberek tetszését keresem? Ha még mindig emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus rabszolgája. ¹¹Emlékeztetlek benneteket, testvérek, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ¹²ugyanis én nem embertől kaptam – nem is tanítottak rá –, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által.
¹³Hiszen hallottatok arról, milyen volt egykori magatartásom a zsidó vallásban: hogy féktelenül üldöztem Isten egyházát, és a pusztulására törtem, ¹⁴és a vallási buzgóság tekintetében sok kortársamat fölülmúltam népem körében, s elfogult rajongója voltam atyáim hagyományainak. ¹⁵De amikor annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, úgy tetszett, ¹⁶hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, akkor ahelyett, hogy emberektől kértem volna tanácsot, ¹⁷vagy felmentem volna Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, azonnal Arábiába mentem, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. ¹⁸Majd három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy találkozzam Kéfással, és nála maradtam tizenöt napig. ¹⁹De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. ²⁰Amit nektek írok, íme, Isten előtt mondom, nem hazugság! ²¹Azután Szíria és Kilikia vidékére mentem. ²²Júdea keresztény gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. ²³Egyre csak ezt hallották: „Aki egykor üldözött minket, most azt a hitet hirdeti, amelynek egykor a pusztulására tört”, ²⁴és dicsőítették Istent miattam.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet