1 ¹Pál, aki nem emberektől, nem ember által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta őt a halottak közül, ²és a velem levő testvérek mindnyájan, Galácia egyházainak. ³Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. ⁴Ő feláldozta önmagát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen gonosz világból, Istenünknek és Atyánknak akarata szerint. ⁵Legyen neki dicsőség mindörökkön örökké! Ámen.
⁶Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, ⁷holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. ⁸De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, kivetett legyen! ⁹Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, kivetett legyen!
¹⁰Vajon emberek helyeslését akarom most elnyerni, vagy Istenét? Embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája!
¹¹Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem emberi találmány; ¹²mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. ¹³Hallottátok ugyanis, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt. ¹⁴Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. ¹⁵Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogvakiválasztott, és kegyelme által meghívott, ^{(Iz 49,1}<fs) 16}hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a nemzetek között, egyáltalán nem kértem ki emberek tanácsát, ¹⁷Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba.
¹⁸Három év múlva azután felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. ¹⁹Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. ²⁰Amit itt írok, íme, Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. ²¹Azután Szíria és Kilikia vidékeire mentem. ²²Júdeának Krisztusban lévő egyházai számára személyesen nem is voltam ismert. ²³Csak azt hallották felőlem: »Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a hitet, amelyet valaha pusztított«, ²⁴és dicsőítették miattam az Istent.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet