8 ¹Hírt adunk nektek, testvérek, Isten kegyelméről, amelyet Makedónia egyházainak adott. ²Arról, hogy a nyomorúság számos próbatétele között túláradó örömük és nyomasztó szegénységük a nagylelkűség bőséges gazdagságává változott. ³Erejükhöz mérten, sőt, tanúsítom, erejükön felül is önként adakoztak, ⁴és egyre sürgettek és kértek, hogy a szentek iránti szolgálat kiváltságának részesei lehessenek; ⁵és minden várakozásunkat felülmúlva önmagukat adták először az Úrnak, és aztán nekünk, Isten akaratából. ⁶Úgyhogy azzal a kéréssel fordultunk Tituszhoz, hogy amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését.
⁷Ezért ahogy mindenben bővelkedtek – hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben –, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek! ⁸Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgóságának említésével a bennetek lévő szeretet valódiságát is próbára tegyem. ⁹Hiszen ismeritek a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét: gazdag létére értetek szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
¹⁰Ezzel kapcsolatban elmondom a véleményemet nektek, akik tavaly nemcsak elkezdtétek a gyűjtést, hanem a gyűjtésben való önkéntes részvétel szándékáról is tanúságot tettetek. ¹¹Most váltsátok tettekre, hogy amilyen az önkéntes részvétel szándéka volt, olyan legyen – lehetőségeitekhez mérten – a véghezvitel is! ¹²Mert ha megvan a készség, akkor aszerint kedves az adomány, kinek mije van, nem aszerint, kinek mije nincs. ¹³Hiszen nem az a cél, hogy másoknak könnyebb legyen, nektek meg nyomorognotok kelljen; hanem az egyenlőség. ¹⁴A ti jelenlegi fölöslegetek pótolja az ő hiányukat, hogy máskor az ő fölöslegük pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; ¹⁵amint meg van írva: Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött.
¹⁶Hála legyen Istennek, aki Titusz szívét ugyanezzel a buzgósággal töltötte el irántatok! ¹⁷Elfogadta felkérésünket is, de nagy buzgóságában önként ment el hozzátok. ¹⁸Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi egyházat; ¹⁹sőt ezenkívül az egyházak útitársunkká is választották ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére, és hogy nyilvánvaló legyen a mi jó szándékunk is. ²⁰Óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket az általunk végzett szolgálat bőséges eredményével kapcsolatban. ²¹Gondunk van ugyanis a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. ²²Elküldtük velük együtt azt a testvérünket, akinek a buzgóságát sokszor és sokféleképpen kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek.
²³Ami Tituszt illeti, nekem társam és közöttetek munkatársam; ami pedig a testvéreinket, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. ²⁴Adjátok tehát bizonyítékát az egyházak előtt szereteteteknek, és mutassátok meg, hogy méltán dicsekedtünk veletek előttük.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet