7 ¹Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!
²Adjatok helyet nekünk a szívetekben! Senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem károsítottunk, senkit meg nem csaltunk. ³Nem ítélet gyanánt mondom, hiszen az imént mondtam, hogy a szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. ⁴Teljes nyíltsággal vagyok irántatok. Nagyon büszke vagyok rátok. Vigasztalódás tölt el, és minden gyötrelem ellenére túlárad bennem az öröm.
⁵Amikor ugyanis megérkeztünk Makedóniába, testünknek nem volt nyugalma. Ellenkezőleg, mindenféle gyötrelemben volt részünk: perlekedés körülöttünk, aggodalmak bennünk. ⁶De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz érkezésével. ⁷De nemcsak az ő érkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk, mennyire látni akartok engem, mennyire bánkódtok miattam, mennyire ragaszkodtok hozzám; úgyhogy még jobban megörültem.
⁸Mert ha elszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan – mivel most látom, hogy az a levél, ha csak kis időre is, de elszomorított titeket –, ⁹de most már örülök. Nem annak, hogy elszomorodtatok, hanem hogy megtérésetekre szolgált a szomorúság. Isten akarata szerint szomorodtatok el, és így miattunk semmiben nem vallotok kárt. ¹⁰Mert az Isten akarata szerinti szomorúság az üdvösségre vezető töredelmet munkálja, s ezt senki nem bánja meg; a világ szerinti szomorúság viszont halálra vezet. ¹¹Lám, pontosan ez – tudniillik, hogy Isten akarata szerint szomorodtatok el – mekkora buzgóságra sarkallt titeket, sőt mentegetőzésre, sőt méltatlankodásra, sőt aggodalomra, sőt vágyódásra, sőt ragaszkodásra, sőt a vétkes megbüntetésére! Minden szempontból igazoltátok, hogy ez ügyben ártatlanok vagytok. ¹²Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt és nem is a sértett érdekében írtam, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen ragaszkodásotok, amely Isten színe előtt él bennetek irántunk. ¹³Ezért tehát megvigasztalódtunk.
De saját megvigasztalódásunkon túl még jobban örültünk Titusz örömének, ugyanis ti mindannyian felüdítettétek az ő lelkét. ¹⁴És ha egy kissé dicsekedtem is neki veletek, nem vallottam szégyent. Ellenkezőleg, ahogy nektek mindent az igazsághoz híven mondtunk el, úgy Titusz előtt való dicsekvésünk is igaznak bizonyult. ¹⁵Az ő szíve még jobban felétek fordul, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, amint félve és remegve fogadtátok őt. ¹⁶Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet