8
1Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak,
2hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága.
3Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak,
4és kérvén-kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban.
5És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint.
6Ezért arra kértük Títuszt, hogy amint már megkezdte, fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot.
7Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is.
8Nem parancsképpen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek őszinteségét is próbára tegyem.
9Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: ő értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek.
10Tanácsot viszont adok ebben az ügyben, mert ez hasznotokra van nektek, akik tavaly óta elkezdtetek cselekedni, méghozzá saját akaratotokból.
11Most tehát a cselekvést is hajtsátok végre, hogy amilyen készséges az akarat, olyan legyen a végrehajtás is abból, amitek van.
12Mert ha az akarat készséges, aszerint kedves az, amije valakinek van, nem aszerint, amije nincs.
13Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint:
14most a ti bőségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja majd a ti szűkölködéseteket; hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van:
15»Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött«.
(Kiv 16,18)
16Hála legyen Istennek, aki ugyanezt a buzgóságot adta értetek Títusz szívébe,
17mert elfogadta a felkérést, sőt, mivel buzgósága nagy volt, önszántából ment el hozzátok.
18Vele küldtük azt a testvért is, aki az evangélium hirdetéséért minden egyházban elismerésnek örvend,
19sőt mi több, akit az egyházak kísérőnkké is rendeltek ebben a jótékonyságban, melyet az Úr dicsőségére és elszántságunk megmutatására szolgálunk.
20Így kívánjuk elkerülni azt, hogy valaki megrágalmazhasson minket ezen bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva,
21mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
(Péld 3,4G)
22Velük együtt elküldtük azt a testvérünket is, akinek buzgó voltát sok dologban gyakran kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizalommal.
23Ami Títuszt illeti: ő az én társam és segítőm közöttetek, a testvéreink pedig az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége.
24Mutassátok meg tehát irántuk szereteteteknek és rólatok való dicsekvésünknek bizonyságát az egyházak színe előtt.
Jegyzetek
8,1 A 8. és a 9. fejezet azzal a jótékonysági gyűjtéssel foglalkozik, amelyet Pál készült megszervezni az általa alapított közösségekben: adományokat gyűjtött a jeruzsálemi hívek számára. Érdekes megfigyelni, hogy Pál sohasem alkalmazza a hétköznap, s a talán megalázó »gyűjtés« megjelölést, ehelyett ilyen szavakat használ: kegyelem, szolgálat, bőség, áldás, közösködés. Ezzel is jelzi ennek a szeretetszolgálatnak a természetfölötti értékét.