6
1Az ő munkatársaiként buzdítunk hát benneteket: ne maradjon hiábavaló Isten kegyelme, amit befogadtatok!
2Amint ő mondja: A kedvező időben meghallgattalak, s az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a legkedvezőbb idő; íme, most van az üdvösség napja!
3Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, nehogy rosszallás érje szolgálatunkat,
4hanem minden szempontból Isten szolgáihoz illő módon ajánljuk magunkat: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
5verésekben, bebörtönzésekben, zavargásokban, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben,
6tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,
7az igazság igéjével, Isten erejével, az igaz mivolt támadó és védő fegyvereivel,
8tiszteletben részesítve és megszégyenítve, rágalmak és dicséretek között; mint akiket ámítónak tartanak, és mégis igazak;
9mint akik ismeretlenek, és mégis jól ismertek; mint akik haldokolnak, és íme mégis élők; mint akiket megkorbácsoltak, és mégsem végeztek ki;
10mint szomorkodók, de mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.
11Őszinte szóval és kitárt szívvel állunk előttetek, korintusiak!
12Nem a mi szívünkben van kevés hely számotokra, hanem a ti szívetekben van kevés hely számunkra.
13A kölcsönösség okán – mint gyermekeimhez szólok – ti is tárjátok ki a szíveteket!
14Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igaz mivoltnak a törvényszegéshez, vagy a világosságnak a sötétséghez?
15Miféle kapcsolatban van Krisztus és Beliár? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?
16Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mi pedig az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondta: Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők a népem lesznek.
17Ezért menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr. Tisztátalant ne érintsetek! Én pedig magamhoz fogadlak titeket,
18Atyátok leszek, ti pedig fiaim és lányaim lesztek, így szól a mindenható Úr.