6 ¹Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.

²Mert ő mondja:
Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!»A nekem tetsző időben meghallgattalak,
és az üdvösség napján megsegítettelek téged«.

³Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, ⁴hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, ⁵verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, ⁶tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, ⁷az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, ⁸dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; ⁹mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; ¹⁰mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.
¹¹A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult. ¹²Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely. ¹³Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket!
¹⁴Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között? ¹⁵Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

¹⁶Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja:
»Köztük fogok lakni és közöttük járni,
az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.

¹⁷Menjetek ki tehát közülük,
váljatok külön – mondja az Úr –,
s ne érintsetek tisztátalant!
Akkor magamhoz fogadlak majd titeket,

¹⁸és én atyátok leszek,
ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek,
mondja a mindenható Úr«.

^{(Szof 3,20G; Jer 31,9; Iz 43,6;Ám 3,13G; 2Makk 1,24)}

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet