3 ¹Kezdjük ismét önmagunkat ajánlgatni? Vagy szükségünk van – mint némelyeknek – hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? ²Ti vagytok a levelünk, amely be van írva szívünkbe, s amit ismer és olvas minden ember. ³Hiszen nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunkra bízott levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van megírva; és nem kőtáblára, hanem az emberi szívbe. ⁴Ekkora bizalommal vagyunk Isten iránt Krisztus által. ⁵Ez nem jelenti azt, hogy alkalmasak vagyunk valamire, vagy hogy bármit is a magunk erejének tulajdonítunk. Ellenkezőleg, alkalmasságunk Istentől van. ⁶Ő tett minket alkalmassá arra, hogy szolgái legyünk egy új szövetségnek, amelyik nem a betűé, hanem a Léleké. Mert a betű öl, a Lélek viszont életet ad.
⁷Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálatát oly dicsőség övezte, hogy Izrael fiai nem tudtak Mózes arcára nézni arcának semmivé foszló dicsősége miatt, ⁸akkor mennyivel inkább dicsőség övezi a Lélek szolgálatát? ⁹Hiszen ha az elítélés szolgálatában lenni dicsőség, mennyivel inkább az az üdvöt adó igazság szolgálata! ¹⁰Sőt ami ott dicsőséges volt, itt már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. ¹¹Ha ugyanis a semmivé foszló dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.
¹²Mivel ilyen reményünk van, teljes nyíltsággal állunk elő; ¹³és nem úgy, mint Mózes, aki fátylat tett az arcára, hogy Izrael fiai ne lássák a semmivé foszló dicsőség végét. ¹⁴De gondolkodásuk is eltompult. Mind a mai napig ugyanez a fátyol borul az Ószövetség olvasására, és az csak Krisztusban tűnik el. ¹⁵Igen, mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, fátyol borítja a szívüket. ¹⁶De ha valaki megtér az Úrhoz, a fátyol eltűnik. ¹⁷Ez „az Úr” a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. ¹⁸Mi pedig mindnyájan, miközben födetlen arccal, mintegy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, az Úr Lelke által egyre inkább hasonlóvá válunk a szemlélt dicsőséghez.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet