¹⁶Megismétlem, senki ne tartson esztelennek! De ha mégis, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. ¹⁷Amit mondok, nem az Úr akarata szerint mondom, hanem esztelenül: dicsekvésre vállalkozva. ¹⁸Minthogy sokan dicsekednek emberi szempontok szerint, én is dicsekedni fogok. ¹⁹Hiszen ti – bölcsek lévén – örömest eltűritek az eszteleneket. ²⁰Eltűritek ugyanis, ha valaki leigáz titeket, élősködik rajtatok, kihasznál benneteket, hatalmaskodik rajtatok, vagy arcul üt titeket. ²¹Szégyenkezve mondom, ehhez, mint mondjátok, mi gyöngék voltunk.
De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, én is merész vagyok. ²²Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. ²³Krisztus szolgái? Mint tébolyult beszélek: nálam jobban senki. Vég nélküli fáradságban, számtalan bebörtönzésben, irdatlan sok verésben, sokszor halálos veszedelemben. ²⁴Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven korbácsütést, ²⁵háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap s egy éjjel hányódtam a tenger hullámain. ²⁶Gyakran voltam úton, veszélyben folyókon, veszélyben rablók között, veszélyben népem között, veszélyben pogányok között, veszélyben városban, veszélyben a vidéket járva, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között, ²⁷fáradozva és robotolva, gyakori virrasztásban, étlen-szomjan, gyakori böjtölésben, hidegben elegendő ruha nélkül. ²⁸Ezeken kívül ott van még a naponként rám nehezedő felelősség és aggodalom az összes egyházért. ²⁹Ki olyan erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki bukhat el, hogy ne éreznék vele együtt? ³⁰Ha dicsekednem kell, az erőtlenségeimmel fogok dicsekedni. ³¹Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. ³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon. ³³Ablakon át, kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.

KNB SZIT STL BD RUF KG