11 ¹Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget! Viseljetek el engem! ²Mert a féltékenyen szerető Isten féltékenységével szeretlek titeket, ugyanis eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. ³De félek, nehogy amint a kígyó ravaszságával rászedte Évát, a ti gondolataitok is eltántorodjanak a Krisztus iránti kizárólagos [és tiszta] elkötelezettségtől. ⁴Mert ha valaki hozzátok érkezik, és más Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem azt, akit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt szépen eltűritek. ⁵Mindazonáltal úgy gondolom, semmivel sem vagyok alább való a fő-fő apostoloknál. ⁶Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem. Ellenkezőleg, ezt mindenki előtt és minden tekintetben bizonyítottuk.
⁷Vagy talán bűnt követtem el, amikor megalázkodtam, hogy titeket felmagasztaljalak azáltal, hogy ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? ⁸Más egyházakat fosztottam ki azzal, hogy fizetséget fogadtam el tőlük, hogy benneteket szolgálhassalak.
⁹Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem voltam senki terhére, amire ugyanis szükségem volt, azt a Makedóniából jött testvérek pótolták; és őrizkedtem attól, hogy bármilyen szempontból a terhetekre legyek, és ettől a jövőben is őrizkedni fogok. ¹⁰Amint igaz, hogy Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvésemtől Akhaiában senki sem foszthat meg! ¹¹Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
¹²De ezután is úgy fogok cselekedni, ahogy most, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. ¹³Mert az ilyenek álapostolok, becstelen munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. ¹⁴Nem is csoda, hiszen maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. ¹⁵Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat. Végük méltó lesz tetteikhez!
¹⁶Megismétlem, senki ne tartson esztelennek! De ha mégis, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. ¹⁷Amit mondok, nem az Úr akarata szerint mondom, hanem esztelenül: dicsekvésre vállalkozva. ¹⁸Minthogy sokan dicsekednek emberi szempontok szerint, én is dicsekedni fogok. ¹⁹Hiszen ti – bölcsek lévén – örömest eltűritek az eszteleneket. ²⁰Eltűritek ugyanis, ha valaki leigáz titeket, élősködik rajtatok, kihasznál benneteket, hatalmaskodik rajtatok, vagy arcul üt titeket. ²¹Szégyenkezve mondom, ehhez, mint mondjátok, mi gyöngék voltunk.
De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, én is merész vagyok. ²²Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. ²³Krisztus szolgái? Mint tébolyult beszélek: nálam jobban senki. Vég nélküli fáradságban, számtalan bebörtönzésben, irdatlan sok verésben, sokszor halálos veszedelemben. ²⁴Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven korbácsütést, ²⁵háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap s egy éjjel hányódtam a tenger hullámain. ²⁶Gyakran voltam úton, veszélyben folyókon, veszélyben rablók között, veszélyben népem között, veszélyben pogányok között, veszélyben városban, veszélyben a vidéket járva, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között, ²⁷fáradozva és robotolva, gyakori virrasztásban, étlen-szomjan, gyakori böjtölésben, hidegben elegendő ruha nélkül. ²⁸Ezeken kívül ott van még a naponként rám nehezedő felelősség és aggodalom az összes egyházért. ²⁹Ki olyan erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki bukhat el, hogy ne éreznék vele együtt? ³⁰Ha dicsekednem kell, az erőtlenségeimmel fogok dicsekedni. ³¹Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. ³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon. ³³Ablakon át, kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet